Maulbronni kolostor – Maulbronn, Németország
Az alsó és a középső csészén a 21 °dH vízkeménység miatt az idők során 1,5 cm vastag vízkőréteg képződött. Az első munkafolyamatban a durva kérget csiszoltuk le, kevésbé kényes helyeken kalapáccsal és vésővel is bontottunk. Azért, hogy az eredeti állagot ne károsítsuk, a megmaradt vízkőréteget a Kärcher részecskeszóró-pisztollyal távolította el. Sűrített levegő és 1-4 bar nyomás segítségével szórtuk fel a finom üvegporlisztet a kőfelületre (szemcsenagyság 40-80 µm, Mohs keménység 6-7), és ezzel bontottuk le óvatosan a kérget. A különböző mértékben vízkövesedett felületek változására rugalmasan lehetett reagálni, hiszen a levegőnyomás és a szóró közeg mennyisége a szórópisztoly markolatában finoman szabályozható. Ezzel a kímélő eljárással a vörös homokkövet, és ezáltal a középső kútcsészében a vízköpő oroszlánfejek felszínét is ismét sikerült a legmesszebbmenőkig feltárni.
A kutat 1500-ban építették, és 1878-ban egy részleges újjáépítés során két további csészével és a kúp alakú ólomdíszítéssel egészítették ki. A szerzetesek számára a kút tisztálkodásra, rituális mosdásra és a szerzetesi hajviseletük vágására szolgált.
A Maulbronni kolostorban a romantikától a későgótikáig minden építészeti stílus megjelenik. A középkorban a kolostor egy jelentős politikai, gazdasági és társadalmi központ volt. A reformáció után a kolostort evangélikus kolostoriskolává alakították át (1556). Az 1807-ben alapított evangélikus-teológiai szeminárium máig áll. 1993 óta a kolostor világörökségi emlékműként szerepel az UNESCO listáján.